2010. november 3., szerda

2010.11.03

Ma rengeteget gondolkodtam azon, hogy vajon mennyi barátom, van akik ugyan annyit megtennének értem mint én értük. Egy személyen különösen sokat gondolkozom, egyszerűen nem vagyok képes eldönteni.. És a legrosszabb, hogy azt érzem kezdek bezárkózni, pedig nem akarok. És rendszerint megbántom azokat akik fontosak számomra. De a fő problémám az az egy személy...Néha azt érzem, tényleg számíthatok rá, néha pedig, azt, h lehet lese szarja mi van velem...
A tegnapi edzésen borzalmasan csináltam amit csináltam. Mikor nyitottam egyszerűen nem mentek át a labdák, vagy ha mégis akkor távol attól ahova kellett volna nyitnom, vagy ha az irány jó volt akkor meg rövid lett. Kicsit felidegesített a dolog, és az edzőm mondta is hogy most először látta rajtam azt, mintha semmi kedvem nem lenne az egészhez, ami persze nem igaz. Most talán az zökkentene ki ebből az állapotból, ha csaphatnék egy hatalmas bulit a csapattal, és ők már bitosan jó kedvre deríthetnének. 
Ami mostanában a legjobban bánt az viszont az, hogy az az ember aki hozzám igazán közel áll, még ha nem is direkt de rendszeresen megbánt, néha már nála is azt érzem, h a terhére vagyok..és ez elég nyomasztó. 
A másik nyomasztó dolog, meg az, h nem tudom soha senkinek elmondani mennyire fontosak nekem, és nem érzem, h megértenék...És talán attól félek a legjobban, h ezeket a számomra fontos embereket egy nap elveszítem.. .